Falutörténet
A kőkorszaktól fogva lakott hely, ezen a területen már Kr.e. 3500-2500 körül éltek emberek. A Petőházi Cukorgyár építésekor, 1880-ban a munkások kelta sírokra bukkantak a Kr. e. 4. századból. Római kori leletek kerültek elő a cukorgyártól északnyugatra, az Ikvából kiágazó csatorna és az országút között. Az 1980-as évek elején a Lés erdő alatt a cukorgyár ülepítőjének ásása közben egy római kori villa alapjaira bukkantak.
A honfoglalás korának egyik kiemelkedő régészeti leletét szintén Petőházán találták, az ún. "CUNPALD"-kelyhet, az avarokat térítő frank püspök 9. századi sírjában. A kehely peremén és talpán a bekarcolt egyszerű fonatos dísz mellett, a kehely nóduszán fennmaradt készítőjének neve: "Cunpald fecit".
1879-ben a cukorgyár építésekor egy kisméretű tűzaranyozott sérült kelyhet találtak. A gyár igazgatója Carstanjen Gusztáv 1881-ben Paur István műgyűjtőnek ajándékozta. Először 1884-ben a magyar történeti ötvösmű kiállításon mutatták be. 1885-ben Paur István a gyűjteményét, benne a fellelt kelyhet a Soproni Múzeumnak ajándékozta. Először Bella Lajos publikálta. Nevét készítőjéről kapta (CUNDPALD FECIT), aki egy Cunpaldus nevű ötvösmester volt. A kehely, az avar korban, a frank térítés kezdeti időszakában került a megtalálás helyszínére. Több elképzelést is leír a szakirodalom, de a pontos körülmények máig ismeretlenek. Korát a szakértők a 9. századra teszik.
Valószínűsíthető, hogy salzburgi, vagy a passaui (nagyobb valószínűség szerint ez utóbbi) püspökség által téríteni küldött segédpüspök tulajdonát képezte. A kor egyházi szokásának megfelelően a kehely tulajdonosával együtt kerülhetett eltemetésre. Az eredeti kehely rézlemezből készült.
Az első okleveles forrás 1390-ben először nevezte mai nevén az endrédi majorból kialakult falut. A 15. században a Petőházi család volt a birtokosa. A falu kifejlődését a szűk határ akasztotta meg. A parasztság megélhetése ennek ellenére, ha szűkösen is, biztosítva volt, mert a talaj termékeny, és hozamát igen okos gazdálkodási módszerrel fokozták. Már a 18. század derekán, 1752-ben ismeretlen az ugarolás, az egész határt minden évben bevetették, túlnyomó részben őszivel, így a kicsi területen termésátlagaik jóval előnyösebbek voltak a szom-szédos falvakénál. A 18. század elején megindult a jobbágyság erdőirtása. Az urasági földek túlnyomó része ebben az időben nádas. A majorüzem 1548 körül indult be.
A falunak a reformáció korában még nem volt temploma. Római katolikus templomot először 1754-ben említenek, de még 1766-ban is fatornyosnak írták le. Minthogy igen rozzant volt és 1903 táján a szél lehordta a tetejét, lebontották és a soproni Schiller János új templomot építtetett neoromán stílusban neogótikus toronnyal a Szentháromság tiszteletére.
A lakosság az 1535 körül végbement horvát bevándorlás folytán vált nagyobb részben horváttá. A családnevek sok egyezést mutatnak Szentmiklós egykorú neveivel.1876-ban megnyílt a GYSEV vasútvonala Sopron-Győr között. Két év múlva Offermann Theodor és társai megvették a cukorgyárhoz szükséges területet. A kiegyezés után a kedvezőbb gazdasági lehetőségek valamint a gyors ütemű technikai fejlődés eredményeként mind a répatermelés, mind a feldolgozás terén jelentős fejlődés ment végbe. Magyarországon 1871-ben már 26 cukorgyár működött, ezt követően épült fel a Petőházi Cukorgyár. Petőháza minden szempontból kedvező hely volt cukorgyár létesítéséhez. A Győr-Sopron vasútvonal közvetlenül a község mellett haladt el, s mintegy 3 km-re volt az eszterházi vasútállomás. Már 1879 őszén elkészült a gyári iparvágány és megnyitották a 37. őrháznál az "Eszterháza Gyár" megállóhelyet. Ez később "Petőháza Gyár" nevet kapott.
Az Ikva patak a Nagycenknél beleömlő Aranypatakkal együtt elegendő vizet biztosított a feldolgozásra kerülő répamennyiséghez. A szükséges munkaerő is rendelkezésre állt, 5 km-es körzetben Petőháza, Fertőszentmiklós, Szerdahely, Agyagos, Szergény, Eszterháza, Sarród, Fertőendréd, Fertőszéplak, Süttör községek lélekszáma - az 1880.évi népszámlálás adatai szerint - összesen 9065 fő volt. A munkaképes lakosság több mint fele néhány holdas szegényparaszt, földnélküli alkalmi munkás vagy idényjellegű iparos volt. Jól választották meg az épülő gyár helyét. Petőháza szinte beleépült az Esterházy hitbizomány hatalmas területébe, a környező községek határában volt a több száz holdas Bezerédj-birtok. Az üzem területileg is kikerült Cinfalva, Félszerfalva és Nagycenk szorító gyűrűjéből, továbbá jelentős nagyságú körzet nyílt meg előtte, mivel ott volt a Hanság, a Fertőmellék, később a Rábaköz és az egymás után megszűnő mosoni gyárak körzete is. Ezek mind kiváló répatermő területek. Ebben a környezetben és adottságok mellett kezdték meg Petőházán Offermann Theodor és társai a cukorgyár építését. Az új vasútvonal segítségével a cukorgyár újabb répatermelő területeket kapcsolhatott magához: a Fertőzúg vidékét, amely elsőrangú répatermelő területté vált, és fokozatosan a Celldömölk—Eszterháza 60 km-es vasútvonal mellett fekvő községek területét is.
A trianoni békeszerződés által megvont új határvonal következtében jelentős répatermelő területek kerültek Ausztriához, ugyanakkor az öt Sopron megyei cukorgyár közül kettőt, Félszerfalvát (Hirm) és Cinfalvát (Siegendorf) is Ausztriához csatoltak. A két világháború közötti időben a gyár munkásai három csoportba tartoztak. A munkásság nagyobb tömegét egyszerű órabéresek alkották, akik a bérüket a ledolgozott órák után kapták. Az ún. "heteseket" hetibérben fizették, és ezt akkor is megkapták, ha két napnál hosszabb ideig betegek voltak. Ezek a gyártól már lakást, világítást, tüzelőjárandóságot kaptak. Hetibérük ugyan nem volt magas (20 P), de érezték, hogy a gyárhoz tartoznak és szükség van rájuk. A havibér 120-140 pengő volt, a tüzelőjárandóság is magasabb a heteseknél. A heti- és havibéresek bérét jelentősen megemelte az akkor "renumeráció"-nak nevezett évi részesedés, amely igen jelentős összeget is elért. A II. világháború idején a gyár termelését is katonai ellenőrzés alá vonták. 1944 decemberében légitámadás érte a gyárat, de szerencsére nagyobb károkat nem okozott. A németek a cukorgyár felrobbantására is előkészületeket tettek, de a gyors visszavonulás miatt erre nem került sor. A gyár berendezései közül a németek utasítására megkezdték az egyik turbina leszerelését. A gőzturbina forgórészei számára már elkészítették a csomagolásukra szolgáló ládákat, de a leszerelést végző gyáriak a munkát addig késleltették, amíg ez is itthon maradt. A gyár épületeit és gépeit csak csekély háborús kár érte, ám a veszteség még így is szinte felmérhetetlen volt. A visszavonuló németek - miután már 65 vagon cukrot elszállítottak - elvitték a gyár tűzoltókocsiját is, de előzőleg ezt is megrakták cukorral. 1945. május 30-án a gyárba szovjet tisztek érkeztek és június végéig ott tartózkodtak. Ez az időpont egybeesik az Üzemi Bizottság megalakulásával. 1949. augusztus 19-én befejeződött a gyár államosítása. 1967-ben új holland gépsor került beállításra - amely a kockacukor-gyártást helyezte fejlett alapokra -, a gyár korszerűsítése 1973-ban tovább folytatódott. A Petőházi Cukorgyár 1964-ig őrizte meg intézményi önállóságát. Ekkor a Magyar Cukoripar nagyvállalat létrehozásával annak egyik gyáregysége lett. 1980-tól, a Cukoripari Válalatok Trösztje megszűnésétől ismét önálló vállalatként működött Petőházi Cukorgyár néven. Az 1989. évi rendszerváltást követően a Petőházi Cukorgyárat is privatizálták.
